40. fejezet: Szemtől szemben
Venczel rejtett ereje villámcsapásként hatolt végig az egész völgyön. Az emberek még csak hasonlót sem láttak, sőt a történelemben sem volt példa arra, hogy egy harcos mindkét harcművészetet teljesen elsajátítsa.
- Nem rossz. - szólt elismerően Devon, Venczel viszont nem bocsátkozott beszélgetésbe, inkább támadásba lendült. Mindkét fegyverét a magasba emelte, majd egyszerre csapott le velük, majd mikor látta, hogy ellenfele ezt könnyen kikerülte széttárta karjait és saját tengelye körül megpördülve folytatta akcióját.
- Kombinálta a heves csapást és a forgó kardot.. elképesztő. - szólalt meg Herad.
- És ez még semmi! - kuncogott elégedetten Nyka. - Várjátok ki a végét, beszartok majd!
- Ha leveri ezt a bolondot akkor örömmel! - felelte vigyorogva Tuir. Soverus és Sabine eközben Rebanhoz siettek. A sura nem volt életveszélyes állapotban, csupán aludt. Nagy súlya ellenére a harcos könnyedén felkapta, majd biztonságos helyre vitte őt.
- Életében nem erőltette meg magát ennyire. - mondta Soverus. - nem csodálom, hogy így kimerült.
- Mecket is meg kéne néznünk. - javasolta Sabine, a harcos pedig egyetértően bólintott. Tőlük nem messze Venczel tovább ostromolta Devont, aki már nem tudott csak egyszerűen kitérni, védekeznie kellett. Fegyverét maga elé tartva próbálta blokkolni a harcos forgó kard támadását, ám míg a triton kardot könnyedén védte, úgy a forgás következtében érkező harag kardot viszont már nem tudta. A hatalmas kétkezes fegyver, melyet Venczel csupán egy kézzel forgatott telibe találta Devont, aki ennek következtében úgy repült el mint akit ágyúból lőttek volna ki. A harcos ezt követően leengedte fegyvereit, majd fújt egy nagyot. Sok ideje viszont nem volt pihenni, ugyanis Devon hamar felkelt a porból, majd nyújtani kezdett.
- Rég volt, hogy komolyan harcolnom kellett volna. - mondta, majd kardját a hátára akasztotta és elővett két csontból faragott tőrt. - Most én jövök. - s egy szemvillanás alatt a harcos háta mögé került és mindkét fegyverével a lapockák közé mért támadást. A csapat tagjai ledöbbentek. A tőrök a háton keresztül egészen a tüdőig hatolhattak és az már halálos sérülés. A harcos viszont nem rogyott össze, sőt újfent megpördült és ismét telibe találta Devont, aki így tőrjeit Venczel hátában "felejtve" ismételten a kardjához nyúlt, majd ellentámadásba lendült. Ezt követően kiegyenlített harc alakult ki a felek között. Hol az egyik támadott, míg a másik védekezett, aztán az egész fordítva. Minden egyes alkalommal mikor a fegyvereik találkoztak és összeértek kisebb lökéshullámok keletkeztek.
- Van pulzusa? - kérdezte Sabine.
- Nincs. - felelte szomorúan Soverus.
- Akkor sem hagyhatjuk itt. - mondta a lány.
- Nem is hagyjuk. - felelte a Soverus, majd felkapta az íjászt és a társaság mögött alvó Reban mellé helyezte.
- Nem morbid egy kicsit? - kérdezte Gregory. - Ha felkel és meglátja maga mellett az élettelen pillangót.
- Legjobb barátok voltak. - válaszolta Herad.
- Biztosan el akar majd tőle búcsúzni. - szólalt meg Orion.
- Mindannyian el fogunk. Ha ennek vége eltemetjük őt. - felelte Soverus. Eközben a harc Venczel és Devon között javában zajlott. A párbaj kiegyenlített volt, viszont sok ideje nem volt a harcosnak. Első soron ez az állapot nem fenntartható a végsőkig, továbbá még maga Beran-Setaou is valahol a közelben repked. Okosan kell beosztania az erejét, hogy abból maradjon a sárkányra is. Viszont ha tartalékol vereséget szenved.
- Semmi kifogásom a harc ellen és valóban nagyszerű dolog egy olyan ellenféllel összemérni az erőmet mint te, viszont sajnos nincs időm tovább húzni a párbajunkat. - szólalt meg a harcos.
- Ó, ez azt jelenti, hogy végre megmutatod az aduászod?
- Majd meglátod. - felelte Venczel, majd fel vette a harci pózt. Ha sikerül véghez vinnie a támadást akkor győztesen hagyja el a csatateret. Mindkét fegyverét keresztben magához szorította, majd újra aktiválta a harci mámort, melyet az erős test követett. Az utóbbi hatására a tőrök szinte kirepültek a hátából, majd a seb szinte pillanatok alatt összehúzódott. Az erős test hatására a bőre annyira megkeményedett, hogy a tőrök nem hatoltak át rajta, ráadásul Venczel, akár egy igazi medve, alapból is igazán vastag bőrű volt. Miután megerősítette testét a fegyverei következtek. Mindkét fegyverén megidézte a kard auráját, majd a fegyvereket a feje fölé emelte.
- Most figyeljetek, most figyeljetek! - sikongott kislányos örömében Nyka. - Most úgy el veri, de úgy, hogy még maga a teremtő sem fog ráismerni! - Venczel pedig nem is tétovázott. Elrugaszkodott, majd mindkét fegyverével a földre csapott, melytől az megremegett. Ezt követően kard ütéssel támadott, majd háromirányú vágással folytatta. Devonnak nem volt ideje reagálni, csupán kardját maga elé helyezve próbált blokkolni, de nem sok sikerrel. A támadássorozatot egy száguldás követte, mely során Venczel elemi erővel rontott neki ellenfelének és úgy fel lökte a lényt, ahogy a nyugdíjas nénik szokták a fiatalokat amikor a vegyeskereskedőnél fél áron kapható a friss pékáru. Miután Devon a földre került, ezt pedig Venczel arra használta ki, hogy összegyűjtse életenergiáját, melyet egy frontális csapásba koncentrált. Ez a sűrített nyers energia telibe kapta a földön fekvő lényt, de reagálni sem volt ideje, máris érkezett a kardkör, melynek hatására Devon kardja messze repült tőle. Ezt a dübörgés követte, melyet egy az eddigieknél sokkal erősebb, gyorsabb forgó kard tett még fájdalmasabbá. A befejező csapáshoz a harcos mindkét fegyverét jobb oldalt hátrébb húzta, majd minden erejét egy végső áthatolásba összpontosította. Venczel belenézett Devon szemébe, majd megszólalt.
- Számodra itt a vég. - s mindkét fegyverével egyszerre suhintott, az eredménytől pedig mindenkinek tátva maradt a szája.
- Te marha! Még mindig nem tanultad meg, hogyan kell áthatolással támadni!? - üvöltötte torkaszakadtából Nyka, Venczel pedig teljesen elpirult. Ugyan az áthatolást sokáig gyakorolta, tanulta az eredmény sosem volt igazán meggyőző. Természetesen az évek során sok tapasztalatot gyűjtött, sok harcot megélt és ezzel az áthatolás támadását is rendre finomította, csiszolgatta. Most viszont teljesen csődöt mondott.
- Lezárhattad volna a csatát valóban. De ezt a lehetőséget elszalasztottad - állt fel a porból Devon. Kitárta mindkét karját, melynek hatására mindkét tőre visszatért hozzá. - És ahogy látom teljesen kimerültél.
- A francba! - morgott Venczel. Devonnak igaza volt, minden erejét elhasználta. A kard aurája teljesen eltűnt fegyvereiről, továbbá a harci mámor és az erős test hatásai is szinte teljesen elmúltak. Erejének utolsó cseppjeit összegyűjtve maga elé emelte mindkét kardját, így vette fel a védelmi pozíciót. Devon ekkor még egyszer Venczel szemébe nézett, majd köddé vált. A harcos tudta, hogy ezt a technikát a nindzsák használják és ha álcázzák magukat akkor azt általában egy hátulról érkező halálos csapás követi. Tudta, de semmit sem tehetett ellene. Devon megjelent a háta mögött és lecsapott.
