Nyertesek csarnoka


  • Ebben a témában a Metin2 HU versenyekben első helyezést elért résztvevők neveit és/vagy alkotásait tesszük közzé.


    „A legjobb és leggyönyörűbb dolgokat a világon nem láthatjuk és nem érinthetjük.
    Csakis a szívünkkel érezhetjük őket.” / Helen Keller /


    "And I am feeling so small"

  • Metin kő titka-novella, 1.helyezett: wynx


    A metin kő titka



    Miután Qin császár meghalt és pár nappal később felesége, Lucy is követte a túlvilágra, eluralkodott a káosz a birodalmon. Az immár három különálló állam lakói bűnöst kerestek, mutogattak egymásra, de a vezetőik nem tettek semmit, mintha nem vágynának a régi, békésebb múltra. Az idős uralkodópár temetését követő éjszakán minden megváltozott. A szomorú esemény aggódással és tanácstalansággal töltötte el a szíveket, de akkor még nem érezték, hogy a levegőben kavargó langyos széllel olyan dolog érkezik, ami a gyászt is feledteti velük. Miután hazatértek a családok, akik utoljára is látni akarták eddigi legdicsőbb császáruk földi maradványait, a falvakban eluralkodott a komorság, terjedt házról házra, szürkére festve még a legvidámabbak tekintetét is. Késő este volt, a nap utolsó sugarai erőtlenül próbálták vörösre festeni a keleten gyülekező sötét fellegeket. A települések lakói reménykedve várták a forró nap után a hűvös éjjelt, hogy békés álomba menekülhessenek a baljóslatú valóság elől.
    Várták, de nem jött. A Nap, ahelyett, hogy eltűnt volna a horizont mögött, emelkedni kezdett, de a színét megtartotta; olyan volt mint egy hatalmas vérfolt az égen. Az emberek kiszaladtak házaikból és izgatottan figyelték a szokatlan jelenséget. Pár perccel később eltűnt a furcsa fényt árasztó égitest és lassan minden sötétedni kezdett. Ezernyi apró csillag jelent meg és pislákolt a szivárvány minden színében, mikor egy enyhe földrengés hullámzott végig mindhárom birodalmon. Halkan, de fenyegetően morajlott, mintha mondani akart volna valamit, majd a másodperc töredéke alatt hirtelen teljes csend és sűrű sötétség burkolt be mindent. Az apró színes csillagok ekkor elkezdtek növekedni. Zuhantak. Az emberek pánikszerűen menekülni kezdtek, de fényforrás híján szinte csak egy helyben lökdösődtek. A meteor szerű dolgok hangtalanul csapódtak be a falvak köré, mintha direkt kerülnék el a lakott területeket. Nagyjából negyed óráig eshettek, utána kitisztult az ég, előbújt a sápadt Hold és halványan fátyolosra öltöztette a tájat. Mindenki visszatért a biztonságérzetet nyújtó otthonába. Tudták, hogy csak egyetlen hatalom van, ami a Napnak is parancsolhat: a Sárkány Isten. Tudták, hogy az Ő akarata ellen, nem tehetnek semmit, ezért ösztönszerűen halasztotta másnapra mindenki, hogy utánajár vagy utánakérdez a furcsa eseményeknek. Az elkövetkező idők, olyan váratlan borzalmakat tartogattak a három birodalom lakóinak, hogy vezetőik félredobták minden előítéletüket és rászánták magukat, hogy Jinno tartomány Bakra városában összeülnek tanácskozni. A megbeszélést egy éjszakára időzítették, hogy elkerüljék az esetleg túl kíváncsi tekinteteket és füleket.
    Shinsoo birodalom a kereskedelméről volt híres. Remek szakembereiknek köszönhetően gyógyszereket, ruhákat, fegyvereket gyártottak és adtak el, így hamar meggazdagodtak és elkényelmesedtek, amitől a katonaságuk elhanyagolhatóan kevés létszámúvá vált. Vezetőjük, Yoon-Yoing, úgy gondolta, nélkülük semmije nem lenne a két másik államnak, ezért őt illeti a császár posztja. Chunjo nyugaton terült el, lakói mélyen vallásos emberek. Vezetőjük, Yoon-Young, a volt császár unokaöccse és felesége Han-Ga, akit óriási mágikus erővel áldott meg a sors. A Sárkány Istenbe vetett hitükre hivatkozva maguknak akarták megszerezni a trónt. Jinno vezére, a bölcs császár egyetlen fia, Ee-Ryoong, aki vérét és az uralma alá tartozó terület hatalmas hatalmas haderejét hozta fel indokként: márpedig ő a jogos utód. Két dolog is volt, ami miatt sürgősen beszélniük kellett. Elsősorban a meteorok okozta szörnyűségekre akartak megoldást találni, de kérdés volt az új uralkodó kiléte felőli döntés is. A tanácsot Uriel hívta össze, akiről úgy hírlett, fiatal korában legyőzhetetlen volt. Később rengeteg tanítványa lett, immár öregkorára csak a könyveknek szentelte életét, állandóan olvasott és írt. Mindent tudott a múltról, amit tudni lehetett és ő volt az egyetlen, akinek annyi információ volt a birtokában, hogy reális jövőképet állíthatott a hozzá képest gyermeteg vezérek elé.
    Aznap éjjel Yoing, Ryoong és Young időben érkeztek, de Chunjo vezetője ragaszkodott a felesége jelenlétéhez. Nem kellett sokáig várniuk, Han-Ga körülbelül tíz perccel később megérkezett. Uriel ment ki elé, mert az úrnő kisebb konfliktusba keveredett egy helyi lakossal, majd bekísérte a vegyeskereskedő asszony házába, aki az éjszakát kivételesen a fegyverkereskedőnél töltötte. Az idős ember maga elé engedte a szobaajtónál, majd ő is belépett és elfordította a kulcsot a zárban. Amíg Han-Ga könnyed és nőies mozdulattal elfoglata helyét a férje mellett, addig a férfiak illedelmesen felálltak, majd egyszerre ültek le. Yoing kárörvendően elmosolyodott.
    - Megjött a Tigris Isten hű szolgája... - de az asszonyt nem érdekelte a sértés, úgy csinált, mint aki meg sem hallotta. Kislányos zavart színlelve babrált a legyezőjével. Uriel megköszörülte a torkát, hogy megtörje a kínos csendet.
    - Ezt most mellőzzük inkább gyermekeim... Sokkal nagyobb a problémánk, mint hinnétek. Több mint ezer évvel ezelőtt is történt már ilyen. A Sárkány Isten küldte ezeket a meteorokat, amiket őseink Metin köveknek neveztek el. Csak együtt győzhetitek le a belőlük áradó gonoszságot. Össze kell fognotok, meg kell tanulnotok, hogy egy cél éltessen titeket, ezért van minden! A ti ellenségeskedésetek okozta, nektek is kell úrrá lenni rajta!
    Régen, mikor a jelenlévők még csak erejüket próbálgató gyerekek voltak, Uriel tanította őket éveken keresztül. Szinte apjukként szeretik és a tisztelet közel harminc év elteltével is akkora volt, hogy mesterüknek szólították. Lehajtott fejjel, szégyenkezve hallgattak. Ryoong szólalt meg először:
    - Ezekben a kövekben hatalmas erő lakozik. A saját szememmel láttam, hogy milyen vérszomjas bestiákká változtatták az apró pókokat. Vannak alkimistánk, az ő segítségükkel kinyerhetnénk ezt az ördögi méreteket öltő erőt és felhasználhatnánk a szörnyek elpusztítására!
    Yoing a fejét ingatta.
    - Szerintem ezt ne akard. Te is tudod, hogy mi lakozik bennük: bánat, féltékenység, halál. Sorolhatnám, de úgyis tudod. Ezeket akarod te még jobban kiszabadítani?
    - Tudom - felelte a császár fia - kockázatos, de nekem legalább van egy ötletem. Egy valószínűleg használható ötletem.
    - Valószínűleg? - nézett fel Han-Ga - Bizonytalanra akarsz alapozni? A saját embereid életét kockára tenni?
    - Igen. - hangzott a válasz szemernyi gondolkodás nélkül, olyan hangon, mintha nem értené, mi ebben a furcsa.
    - Nem sok bölcsességet örököltél apádtól - jegyezte meg halkan Young, mire Ryoong kirúgta maga alól a széket és a kardhüvelye felé nyúlt.
    - Ülj vissza! - szólt rá Uriel és a császár fia hallgatott rá, de a feszültség a szobában maradt.
    - Én nem is értem, - nézett rá az öreg emberre Yoing - eddig akármit tettünk, halomra mészároltuk a megvadult állatokat, megkerestük ezeket a metinköveket és elpusztítottuk, de újak esnek helyettük. Újra ilyen átkozott lényekkel találkozik az ember akárhová megy. Mit tehetnénk? Ha össze is fognánk, csak időpocsékolás!
    - Nem tudhatjuk. - felelt Uriel, miközben elkezdte körbesétálni az asztalt - Nem tudhatjuk, mit akar tőlünk a Sárkány Isten. Lehet, hogy csak arra vár, hogy együtt próbáljatok szembe nézni a hárommá szakadt birodalomban eluralkodó fertőn, akkor pedig nem időpocsékolás. Szerintem ezt kellene tennetek.
    - De mester... - kezdett bele Han-Ga, de az öreg ember közbe vágott.
    - Hányszor kértelek, hogy ne szólíts így?
    - De te is úrnőzöl engem, apa! Mindenesetre azt akartam mondani, hogy eddig is küzdöttünk a kövek ellen.
    - A kulcsszó: együtt! - ingatta a fejét, mert rosszallta, hogy egykori tanítványai még mindig nem értik.
    - Az egyelőre lehetetlen, - mondta Young - hisz hiába próbálnánk barátságosabbak lenni, nem lehetünk ott minden emberünk mellet, hogy ellenőrizzük mit csinálnak!
    - Bízom benne, hogy mindent megtesztek a cél érdekében, amíg én is utánanézek pár dolognak. - kinézett az ablakon és fáradtan sóhajtott - Most már jobb ha mentek, hamarosan ébrednek a vadászok és nem szeretném ha holnapra mindenki arról pletykálna, hogy miről beszélhettünk ilyen késői időpontban.
    A három férfi felállt és szó nélkül távozott. Han-Ga megállt Uriel előtt. Mondani akart valamit, de nem jutott semmi az eszébe.
    - Szia, apa! - suttogta végül és választ sem várva kiviharzott. A mester egy pillanatig mozdulatlanul állt, majd benyúlt a köpenye belső zsebébe és egy kicsi, vékony, kopott könyvet húzott elő. Nekidőlt a falnak és kinyitotta, de az első lap üres volt. Sárgásbarna és kemény, talán ha jobban meghajlítja el is törik. Lapozott.
    - Hmm... Igen régi példány, - morfondírozott magában - lehet, hogy már több, mint ezerkétszáz éves. Lássuk csak mit ír. "II. Hoon császár naplója - A Metinkövek titka". Nocsak, nocsak, ez jól kezdődik! - megnyálazta az ujját és lapozott - Ez nem lehet igaz! Hiányzik majdnem tizenöt oldal!

    „A legjobb és leggyönyörűbb dolgokat a világon nem láthatjuk és nem érinthetjük.
    Csakis a szívünkkel érezhetjük őket.” / Helen Keller /


    "And I am feeling so small"

  • Metin kő titka-kép: 1. helyezett: Diavolo

    „A legjobb és leggyönyörűbb dolgokat a világon nem láthatjuk és nem érinthetjük.
    Csakis a szívünkkel érezhetjük őket.” / Helen Keller /


    "And I am feeling so small"

  • Rang-kép verseny győztese: woaning


    Rangképeit ITT találjátok.

    „A legjobb és leggyönyörűbb dolgokat a világon nem láthatjuk és nem érinthetjük.
    Csakis a szívünkkel érezhetjük őket.” / Helen Keller /


    "And I am feeling so small"

  • A versíró verseny 1. helyezettje és alkotása:


    Nulla: Kellesz mert....című verse.




    Kellesz mert......



    Kellesz nekem mint földnek az eső,
    Mint virágnak a reggeli szellő.
    Kellesz nekem mint a madárnak az égbolt,
    Mint az az idő ami már régen elmúlt.


    Kellesz nekem mint szivárvány az égre,
    S újra halljam nevetésed végre.
    Kellesz nekem mint yingnek a yang,
    Mert lelkemben a hiányod ürességet hagy.


    Kellesz nekem mert nélküled nincs élet,
    S már csak távolról csodálom a léted.
    Kellesz nekem hogy újra boldoggá váljak,
    S együtt fedezzük fel a jövő adta tájat.

  • Nulla:


    Nyári pillanatok képei



    Fúj a nyári szellő, a felhök rohannak,
    A folyóparton az emberek vidáman strandolnak.
    Beszélgetnek , nevetgélnek, jól érzik magukat,
    S a bódébol vett lángossal tömik meg a hasukat.


    Tele virággal a távoli nagy mező,
    Madárhangtól hangos a kizöldelt erdő.
    Az ösvényen egy párocska andalog csendben,
    Mosolyogva sétálnak a szerelemben.


    Napocska kacsingat az égen vidáman,
    Egy gyík áll a kövön peckesen, sukáran.
    Élvezi a meleget s a délutáni szellőt,
    Jóllakottan nézi a sok bárányfelhőt.