Valentin napi Meseíró verseny

  • Verseny

This site uses cookies. By continuing to browse this site, you are agreeing to our Cookie Policy.

  • Valentin napi Meseíró verseny


    Kedves Játékosok, Fórumozók!

    Közeleg a Valentin nap, és a Metin világa is rózsaszín ködbe burkolózik ez időre. A karaktereiteknek is fontos a szerelem és a barátság köteléke. Ezért arra gondoltam, hogy egy mesés történetben meséljétek el, hogyan élik meg ezt az eseményt a hősök és hősnők a Metin 2 fantázia világában.

    Verseny feltételei :


    Minden versenyző csak egy alkotással indulhat
    A mesének bele kell férni egy hsz-be
    Kapcsolódnia kell a Metin2 világához
    Komment nélkül posztoljatok
    Versenyben mindenki részt vehet
    Aki valamilyen okból büntit kap , sajnos a versenyből is kizárásra kerül

    Verseny időtartama:

    Nevezni a poszt megjelenésétől lehet 2018.02.18. vasárnap 20 óráig
    Szavazás 2018.02.18. 21 órától 2018.02.25 este 21 óráig lehet.

    Nyeremények :

    Egy győztest fogunk kihirdetni , aki meglepetés ajándékot kap. És lesz egy Team Kedvence is aki ingame ajándékot kap.

    Team kedvencét csak 3 vagy több nevezés esetén választunk.

    A változtatás jogát fenntartjuk.
    Jó munkát, és jó szórakozást kívánunk nektek!

    The post was edited 1 time, last by Tifa ().

  • Az elveszett szerelem ékköve.


    Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy szegény sámán leány, aki megtalálta az igaz szerelmet, de el is veszítette. Egy gonosz démon elvette a szívéből a szerelem ékkövét. Ezzel arra kárhoztatva, hogy ezentúl egyedül éljen szerelem és párja nélkül. Elindult hát felkutatni a birodalmat a démon után, hogy megtalálja a szerelem ékkövét. Ám a démon csalafinta, mindig más boss alakját vette fel, így nehéz volt felismerni. Hosszú út elé nézett, de nem egyedül barátai is segítették az útján. Rengeteg szörnyet megöltek mire Uriel segítségét kérték, aki nagy tudással rendelkezett Pyungmooban. Uriel tanácsára elmentek démon toronyba. Haladtak szintről szintre el is érték a Démon királyt aki nem akart színt vallani. Hiába kérlelték segítsen nekik. Hangosan nevetett és hörgött saját vérében úszva. Mert közben megsebezték őt. Mellen szúrták egy tövises karommal. Utolsó szavaiban elárulta ne hagyják el a démon tornyot.

    - Haladjatok a kijelölt úton, de úgy is meg fogtok halni mind egy szálig! A Kaszás mindenkiért eljön. Értetek is a 9. emeleten. Majd mosolyra húzta a száját mielőtt végleg kimúlt.

    Főhőseink egymásra néztek. Kicsit zavartan Lyria vállára tették a kezüket és együtt mondták:

    -Ne aggódj haladunk tovább és támogatunk végig. Egy hazug démon király nem fog ki rajtunk.

    Küzdelmek árán, de feljutottak a 9. emeletre. Ahol a Kaszás tornyosult feléjük, aki élet és halál ura. Mosolygott rájuk mohóságot lehetett látni a szemében:

    - Ennyi élet, egy ilyen rövid idő alatt elvenni még nekem is művészet.

    Megzavarta őt az a sok élet akiken körbe járatta a szemét. Kereste köztük a gyenge láncszemet, aki rosszul támad és figyelmetlen köztük. Szeme folyamatosan fürkészte az arcukat, de nem talált rajtuk fogást. Dühében vadul támadni kezdett, de ekkor egy hatalmas sújtást kapott a nyakára és a feje a porba hullt. Kezében szorongatott valamit, de nem az ékkövet, hanem egy térkép darabot.
    Mikor leértek a démon toronyból tanácstalanul nézték a térkép darabot, nem tudta senki sem beazonosítani merre lehet. Felkeresték újra Urielt. Megmutatták neki a térképet. Szerencsére Uriel felismerte és óva intette őket az úttól:

    - Drága gyermekeim, ez csak hazugság lehet, mert ezek a démonok a halálba küldenek benneteket. Ahova mennetek kellene az a Elvarázsolt erdő. Nem vagytok rá még készen. Menjetek és éljetek helyette inkább együtt boldogan.

    Lyriában ez a mondat süket fülekre talált. Őt nem lehetett eltántorítani a dologtól. Társai persze nem hagyták most sem magára.
    Kis idő múlva megérkeztek az elvarázsolt erdőbe. Furcsa lényeket vettek szemügyre. Az Erdő Őre elárulta, hogy akit keresnek az a Erebos főszörny teremben lehet, de nagyon vigyázzanak, mert egy Bagjanamu nevű szörny védi Jotun Thrymet.
    Bagjanamu ennek a meglévő összeszedett csapatnak nem jelentett kihívást. Hamar megölték és átadta a kulcsot Thrymhez. Thrym volt ennek a sötét elvarázsolt erdőnek az uralkodója. Termete óriási volt tőle talán csak a kardja volt nagyobb, ami baljós árnyékot vetett rájuk. Ilyen teremtményt még nem láttak sosem az életünkben. Félelem és rettegés lett úrrá a csapaton érezték a vég leheletét.

    -Engem nem tudtok legyőzni. -szólt Thrym.

    Thrym kinyújtotta karját kezében az óriási kardjával és lesújtott, elkaszálva az első sorban álló surákat és harcosokat. A ninják és a sámánok könnyes szemmel nézték társaik bukását. Ekkor, hogy megforduljon a csata kimenetele az egyik sámán előre lépett és az utolsó pillanatban gyógyítani kezdte szinte halott társait. A bátor harcosok erőre kaptak és erős kardcsapásokkal komoly károkat ütöttek Thrym vértjén. Mielőtt egy újabb végzetes csapást Jotun be tudott volna vinni már ki is lehelte a lelkét. Jotunot egy nyílvessző találta homlokon ami megadta neki a kegyelem döfést. Teste apró aranyszilánkokká hullott amik kezdtek elhalványodni, csak egy szilánk közeledett Lyria testéhez, ami vadul vakítani kezdett és beleolvadt Lyria mellkasába. Lyria lehunyta a szemét átjárta szívét újra a szerelem, a megnyugvás és a béke. Visszatérve Pyungmooban már várta párja és az a mulatság amit Uriel szervezett nekik és barátainak. Boldogságban és békességben teltek el a napjaik. Aki nem hiszi el ezt a mesét járjon utána. Talán még most is élnek boldogan, ha meg nem haltak.
  • Hideg... A falakon vérnyomok. Az egyik sarokban egy alvilági jégszilánk lebeg. Szinte csalogat, hogy közelebb menj. A sápadt fény megcsillan rajta, a félhomályból baljós árnyak látszanak. Lópaták kopognak a barlang kövein. Két lovas vágtat nem ismerve akadályokat. Mire a szörnyek mozgásba lendülnének, már tovarobognak. Valami hajtja őket. Egy hatalmas erő, melyet jobb, ha soha nem engedsz a szívedbe... a bosszú...

    A két lovas megáll, fekete ruhájukon aranyszín hímzés csillan a gyér fényben. Sámánok. Egy nő és egy férfi. Mindketten az életmentésre esküdtek fel. Ujjukon gyűrű. Már egy éve házasok. De Dies és Noctis mindig sírva gondolnak vissza arra a napra mikor egybekeltek...

    Dies apja a kutatásnak szentelte életét. A lányának szeretett volna az esküvője napján kedveskedni egy igen ritka kinccsel a száműzöttek barlangjából, amikor tőrbe csalták, és életét vesztette. Csontváza még mindig ott hever a barlang hűvös padlóján. Dies bosszút esküdött, hogy elpusztítja a gonoszt, mely elvette tőle édesapját, Noctis pedig támogatta kedvesét, hiszen az öreg kardmágus neki is sokat jelentett.

    A terem bejáratánál megpihennek, és egy utolsó csókot lehelnek egymás ajkára. Tudják jól, szörnyű ellenfelük bent van és vár. Dies az ég felé emeli harangját, és a sárkányisten erejét hívja segítségül. Ragyogó kék fényárba borulnak mindketten. Jobb kezükön kék energia pulzál, testük körül kék aura vigyáz rájuk csendesen. Noctis erejének köszönhetően csizmájuk szikrákat szór, és a tavaszi szellőnél is lágyabban suhannak. Felkészültek. Szívük egyszerre dobban a torkukban. Felkapaszkodnak lovukra, és berontanak a sötét terembe.
    A boszorkány már várta őket. Gúnyos kacaja visszhangzik a teremben. Noctis előre ront, még mielőtt kedveséhez érnének a szörnyetegek, és harangjával vadul odacsap egy jégszilánknak. Millió darabra törik szét. A jégboszorkány irgalmatlan dühbe gurul, és hatalmas jégesőt zúdít rájuk. Dies és Noctis válaszul nekiront a banyának, és vadul ütni kezdik. Minden haragjukat rázúdítják a kék bőrű szörnyetegre. A boszorkány sem adja könnyen magát, csatlósai is próbálják a két sámántól megvédeni úrnőjüket.
    A küzdelem hosszúra nyúlik. A pár és a banya is kimerült, sérült. Dies mágiájának már nyoma sincs. A boszorkány megérzi, hogy valami változott. Egy utolsó csapással véget akar vetni az egésznek.
    Noctis tudja, hogy baj van. Hirtelen több csapat gólem jelenik meg. Rohannak feléjük. Dies felsikolt. Retteg. Ám bosszúja erősebb, és még erősebben kezdi el ütni a boszorkányt. Már nem sok kell..
    A levegő lehűl. A boszorkány összegyűjti minden maradék erejét. Ha nem állítják meg gyorsan, mindkettejüknek vége.
    Noctis érzi hogy nem fogják túlélni. Ha a boszorkány szabadjára engedi összegyűjtött erejét, biztosan meghalnak. Óriási dörrenés. Noctis leugrik a lóról, az ég felé emeli kezét és felüvölt. Arany színű fény ragyog fel kedvese körül. Dies sebei összeforrnak, ereje visszatér.
    Ám van, aki nem tér vissza...
    A boszorkány utolsó csapásával leterítette őket, azonban csak Dies képes felállni.
    Noctis arccal lefelé fekszik. Lova fájdalmasan felnyerít, majd örökre elhallgat. Dies férjéhez rohan. Semmi értelme már a mágiának. Noctis meghalt. A boszorkánynak is már csak egy gúnyos vigyorra maradt ereje, szólni nem tud ő sem. Mindketten rossz állapotban vannak.
    Dies szívében a keserűség már nem talál helyet. Valahol ki kell jönni. Úgy érzi felrobban... Megfogadta, hogy megbosszulja apja gyilkosát. És most nemcsak apját, de élete szerelmét is elveszítette. Ahogy ezek a gondolatok kavarogtak a fejében, érezte, hogy elönti az erő. Harangját a boszorkányra szegezi, és mormolni kezd. A végső csapásra készül a lány. Minden erejével, bánatával, szomorúságával és szerelmével. A banya egy csapat szilánkot indít a lány felé.
    Dies a varázslat végére ér. Rubin színű lángok csapnak fel a boszorkány körül. Óriási üvöltéstől remeg a barlang. De ez nemcsak egy nő hangja, ez egy sárkány hangja. Egy sárkány HARAGJA. A boszorkány hanyatt esik, jég testét a sárkányisten tüze pörköli. A sárkányisten tüze, Dies bosszúja és szerelme megolvasztja a banya átkozott jégtestét, és egy utolsó sikoly kíséretében elpárolog.

    Csak egy apró aranyszínben pompázó kövecske marad utána. Dies tudja, hogy ez az apró kő hatalmas erővel bír. A legendás kő mely a képességed erősíti, viszont a lelkedben hatalmas károkat okoz.. a Lélekkő. Ránéz halott férjére. Noctis békésen fekszik, mintha csak aludna. De Dies tudja, hogy többé nem ébred fel. Megöleli, majd végső csókot lehel szerelme homlokára.
    A boszorkány csatlósai még mindig a teremben vannak megzavarodva. Jégoroszlánok, gólemek, jégszilánkok, jégrovarok. vezetőjük nélkül tanácstalanok, ám lassan összeszedik magukat és támadásra készülnek a sámán ellen.

    Dies a magasba emeli a lélekkövet. Átengedi rajta mágikus erejének maradékát. Érzi, ahogyan a kő megtölti szívét kegyetlenséggel, és érzi hogy sokkal erősebb lett. Amint végzett a rituáléval, nem maradt a kőből semmi, csak egy pár porszem. Azonban Dies egykori szeretetéből, és jóságából sem, csupán az alattomosság és kegyetlenség tüze égeti szívét.
    A szörnyek megindulnak felé, meg akarják torolni úrnőjük halálát. Dies felkacag, majd magasba emeli harangját. Újabb robaj tölti meg a barlang termét. Egykori rubinszín lángok helyett szikrázó aranyfényben izzik a terem.
    Dies ereje kiteljesedett, és arany tündöklésben pusztított el mindent. Egy célja volt mostmár..

    Elpusztítani minden gonoszt a barlangban, hogy békéssé tegye apja és kedvese kriptáját...
    "Sic gorgiamus allos subjectatos nunc"
  • Egyszer régen történt egy eset, melyet most elmesélek neked.
    Élt chunjo földjén egy magányos gyógyító sámán. Bölcsessége,s tudása miatt sokan szerették, tisztelték, Mino néven ismerték. Sok küldetéstvállalt chunjo birodalom épségének, lakóinak védelme érdekében. A küldetésekelőtt jósoltatott a birosalom öregasszonyánál, aki a mostani küldetés előtt eztjósolta neki: Véres harcok és egy nagy szerelem lesz a küldetés vége.
    Nem tudta mi a szerelem, ezért Mino elment egy öregbölcshöz, akit Uriel-nek hívtak, ő volt a birodalom tudósa.
    - Jó napot, Uriel mester!
    - Ragyogó napot, ifjú! Mi járatban?
    - Egy jóslat értelmét keresem: Te biztosan tudod, mi aszerelem jelentése.
    - A szerelem egy érzés, mely összatartozást erősíti, erőskötődés, amelyet egy nő és egy férfi érezhet. Pontos érzést elmagyaráznilehetetlen, érezni és tudni fogod, ha a jóslat igaz. Apropó: Mi a mostaniküldetésed?
    - Orkföld chunjo határ ellenörzése. - válaszolta Mino.
    - Sok szerencsét, vigyázz magadra, igaz, te egyedül is erősvagy, de most rossz az előérzetem ezzel a küldetéssel kapcsolatban.
    - Rendben, köszönöm a tanácsot és a magyarázatot. Továbbiszép napot, mester.
    - Neked is ragyogó napot, s Sárkányisten áldása legyenveled!
    Így felpattant egy fehér lóra, aki már várta uriel előtt,ugyanis a parancsnokság úgy követeli meg, Chunjo népe kérje ki mindig atudóstól a Sárkányisten áldását a küldetések teljesítése előtt. Egy vagy kétóra alatt elérte a birodalom határát, ugyanis profi mestere volt aképességeinek Mino, gyorsaság varázslatával képes volt akár 2-szer gyorsabbanhaladni, mint átlagos katona társai...
    A határőrség előtt lassított, majd megállt. Leszált a lóról,s benyitott, de nem talált a bódéban senkit. Így kiment, körbejárta a bódét,vérnyomokat talált. Ekkor már tudta, valami nem stimmel, s nem tudta milehetett a határőr-harcos lánnyal, akit Diának hívtak. Egy füttyszóval magáhozhívatta a lovát, s elindult a véres nyomok után.
    Nem kellett sokat vágtatnia egy hatalmas csata helyszinéntalálta magát. Orkok tömege támad egy lányt. Ahogy közelebb ért, látta, Diaverekszik egy ork tömeggel. Mino leszáll a lováról, s a lány segítségére siet,megidéz néhány villámot, ork tömeg Dia körül összeesik. Lány hátra néz, s látja, Mino az. Régóta ismerte a lány Minot, hisz az akadémián is osztálytársakvoltak. Közelebb ér a fiú, így szól Dia:
    - Szia Mino, rég láttalak! Mi szél hozott erre?
    - Szervusz, Dia! - válaszolta a fiú - Küldetést kaptam ide, Orkföldre.
    - Sárkányisten áldása, rám találtál. - folytatta - Túl sokanvannak az orkok. Egyedül nem megy ellenük a harc.
    Amíg ezeket a szavakat elmondta, hatalmas dübörgés rázta mega földet. Egy hatalmas főork jelent meg a mezőn, egy igazi nagy orkhorda vezetőjeként.Ordítását messziről is lehetett hallani: "Pusztuljatok emberek!" és"Birodalmatok a mienk, adjátok fel!"
    Mino és Dia tudták, hogy főork az egyesült ork klánok feje,ha meghalna, ork horda szétesik. Így hatalmas harcokba kezdtek, Dia kardja, és Minovarázslatai meggyengítették az ork hordát, hisz mind a ketten már egymásért isharcoltak.
    Így tartott a csata napnyugtáig, amikor is szembe kerültek afőorkkal. Főork ellen minden erejükre szükség volt. Diára sújtott le először abestia, de épp időben sikerült Minonak egy kábító villámmal megbénítania afőorkot, akit Dia kardja szíven szúrt.
    Az ork vezér egy hatalmas manna-robbanással megsemmisült,sziklafalnak lökve Dia Testét. Mino azonnal Dia mellé sietett. s azonnalgyógyítani kezdte, de hiába, lélegzete lassult...
    Mino a könnyeivel küzdve szólongatta:
    - Dia ébredj! Ne add fel! Élned kell, Dia!
    Kétségbeesésében felszabadította szívében rejlő összes jót, s megcsókolta a lányt, aki lassan visszacsókolt, visszatért Dia testébe az élet, s a felszabadított gyógyító erő begyógyította mindkettejük sebeit, sérüléseit. Amikor eléggé megerősödtek, Mino hívta a lovát, felült rá, Dia Mino ölébe ült, visszasiettek a határhoz. a házhoz, ahonnan a nyomok indultak. Útközben elgondolkozott a jóslaton... Véres harcok, ork inváziót jelentették, amit egyedül képtelen lett volna bárki is megállítani, a szerelem pedig az ölében ülő lány, akit a halálból hozott vissza. Amikor megálltak a határőr-háznál, a lányszomorúan leszállt a lóról, de a fiú mellé hajolt, s megcsókolta, szenvedélyesen. A lány mosolyogni kezdett tőle. Mino megígérte a lánynak, ő is a határőrségbe kéreti át magát.
    A fővárosban Mino Lee chung tábornoknak tett jelentés után határőr parancsnoki rangot kapott. Dia határezredes lett. Úgy regéli a hadinapló, Mino és Dia házasságot kötött, sok csatát nyertek a birodalomnak, ma is szolgálnak, s örökre hűségesek egymáshoz és a chunjo császárához.
    Az élet túl rövid, másoknak felelj meg! Tedd azt, amit tenned kell, de soha ne bánd meg!
    Egyszer élsz! Tied a döntés: A lehetőségeid mennyire használod ki!

    The post was edited 1 time, last by Attis85: Javítva a helyes írási hiba... ().

  • Egyszer egy zord reggelen Chunjo falvában, Farkas kómák felébredve vadászatra készen állva. Elindult a kies ork völgybe vadászni, reménykedve abban bő ebéddel tér majd vissza. Uton a völgybe gondolkodni kezdet, hogy a fertő miatt, ő szerelmet nem lell.
    Gondolata folyton ezen forgott már régen, szeretne már ő is családot már régen. Fertője előtti mátkájára gondolt, kit a fertő miatt vesztett, és emiatt lett vándor. Orkvölgybe érve sikoltást hall messze, egy női hang a távolban segítséget kérlel. Farkas kóma szalad ,nem is gondol másra, nem hadhatja bajban sikolynak a gazdáját. Ahogy oda érve meglátja a bajt, főork úr az aki a sikolyt kikényszeríti. Farkasunknak semmi már nincs az eszében, azzonnal a bajba jutott nőnek segítsen.Leterítve az orkot és annak szolgáit felsegíti Shinsoo egyik legjobb samánját.
    Shinnsoo sámán ja kérdezi a farkast:
    - Mond meg kérlek a neved tudjam megmentőmnek megköszönni tisztességesen.
    - Emberként engem Dariusnak hívtak, fertőm óta már a Silverfang néven szólítanak. Szabad e tudnom nekem is becses neved drága?
    - Hinamori volnék Shinsoo föld sámánja, Remélem majd azért hogy tettedet meg háláljam, tehetek majd én is valamit neked majd.
    Farkasunknak sem kellet több szerelembe esett , sámán lányka szívét azonnal elvette.
    - Kérdésem az volna , hogy szeretnél e engem? Tudom külsőm zord , riasztoan rideg. De szívem az a tiéd ,örökkön örökké. Remélem ez neked bőven elég.
    Hinamorit meglepte ez a hirtelen vallomás, de érezte azt amit sose érzet még talán. Zord külsője ellenére ő is belé szeretett, és boldogan mondta ki: - Szeretlek téged zord külsőd ellenére, mert tudom azt rólad hogy szíved és a lelked egyaránt fényes.
    elcsattant a csók, mire mind ketten fártak és megtörtént a csoda, mit senkise várt volna. Farkasunk kórsága tova szált nyomban, Büszke harcos képe újra látható ma. Szerelmük ereje legyőzte a fertött, boldogságban élték tovább életük. Legyen tanulságos ez a mese, hogy a szerelem ereje mily nagy is lehet. :)
    Új szerver új lehetőség :sk08
    Bibor: M6
    Indigo: m4
  • Egy távoli kontinens egyik birodalmában élt egy lány. Az élete csak a harcokból állt, hogy erős és nagy legyen. Egy idő után belefáradt a folytonos harcokba és elhatározta új küldetése az igaz szerelem megtalálása lesz. De rá döbbent, hogy ez lesz élete legnehezebb küldetése. Mivel tudja, hogy egyedül nehezen fog boldogulni, így felkereste az Öregasszonyt kinek jóslataiban az egész birodalom bízott.
    A jóslat így hangzott:
    -Megfogja találni amit keres de az út során egy veszélyes megpróbáltatás fogja érni.
    Teltek múltak az évek és a lány kezdet beletörődni, hogy a jóslat talán nem igaz. Egyik reggel miközben etette hű társát Pegazust meglátott egy bajba jutott fiút. A lány felpattant Pegazus hátára és a fiú segítségére sietett. Eközben a fiút körbevették a sárkányok és hiába harcolt túl erőben voltak . A lány leugrott a sárkányok és a fiú közé. Mivel benne is a sárkányok vére csörgedezett ezért bátran szállt velük szembe. A napnál is forróbb lángok csatájából a lány került ki győztesen. A csata után haza vitte a már magához tért fiút és bekötözte sebeit. Ezek után sokat beszélgettek és találkoztak, viszont egy szép napon a fiú nem ment el a randevúra. Miközben a lány vissza lovagolt a faluba azon gondolkozott talán nem ő volt az igazi. Annyira elmerült gondolati tengerében, hogy észre se vette a semmiből feltűnő csuklyás alakot addig amíg Pegazus meg nem torpant. Mivel nem látta, hogy ki az hirtelen a legyezőjéhez nyúlt és így szólt:
    -Ki vagy és mit szeretnél?
    Az alak némán állt és kereset valamit a táskájában majd felnézett a lányra és így szólt:
    -Segíteni szeretnék mert tudom mi nyomja a szíved. A fiú azért nem találkozott ma veled mert a sárkányok atyja foglyul ejtette mert tervei vannak veled. Fogd ezt a papírt ez majd segít a nyomára akadni, de nagyon vigyázz ne, hogy a sötétség magába szippantson.
    A lány leszállt a lóról mert úgy érezte bízhat az öregben, közelebb ment és elvette a papírt majd így felelt:
    -Még mindig nem tudom ki vagy és mért segitel nekem de valamiért úgy érzem bízhatok benned. De azt még áruld el honnan tudod, hogy ki ejtette foglyul őt.
    Az öreg hátat fordított és ezt mondta:
    -Régóta figyelem a sárkányokat és próbálok rájönni mivel lehet őket elpusztítani. Akkor is ott voltam amikor harcoltál velük és láttam, hogy benned hatalmas erő rejlik ilyen erőt még nem láttam az évek alatt. – majd vissza fordult a lányhoz és folytatta – Mindenhol vannak kémeim akik figyelik a falut. Tegnap késő este az egyik egy különös dolgot vett észre. A barátod házánál sűrű füst felhő jelent meg és egy boszorkány lépet ki belőle. A fiú kiment és minden erejét összeszedve próbált harcolni, de a boszorkány nem volt egyedül és amíg ő a boszorkánnyal harcolt addig a másik lecsapott hátulról megkötözték majd a sűrű füst felhőben eltűntek.
    A lány lehajtotta a fejét szomorúan és ezt kérdezte:
    -Mi köze van a boszorkánynak a sárkányokhoz és honnan tudod, hogy együtt dolgoznak?
    Az öreg levette a csuklyát. A külseje ilyesztő volt. Nevetett és így szólt:
    -Lent a barlangban él a sárkány. Az ereje nagy volt de ő maga magányos ezért különböző szörnyeket teremtett magának akik megvédik őt és a barlangot. A boszorkány is az ő egyik teremtménye. Én is a sárkány szolgálatában álltam. Rengeteg fiatal hős próbált megküzdeni a sárkánnyal de mind elbuktak elvette az erejüket és sárkánnyá változtatta őket. Most pedig téged vár, hogy át állítson az ő oldalára és veled az oldalán az egész kontinenst uralni tudja.
    A lány dühösen felnézett és így szólt:
    -Én nem fogok egy gonosz léleknek se segíteni. Le fogom győzni akármilyen erős is legyen.
    Megköszönte az öreg segítségét, lóra pattant és elindult.
    Az öreg még annyit mondott neki bízzon magába és akkor sikerrel fog járni.
    A lány megérkezett a barlang bejáratához. Félt bemenni mert nem tudta mi vár rá oda bent de tudta meg kell vívnia ezt a harcot. Bent hideg szél fújt mindenhol gonosz lelkek voltak, de ő csak vágtatott amilyen gyorsan csak tudott. A barlang végéhez ért de ott nyoma se volt a bejáratnak. Azt hitte zsák utca amíg maga mögött nem hallott meg egy hangot. A boszorkány hangja volt az. Ő őrizte a titkos kaput a sárkányhoz. A lány leszállt a lóról és megkezdődött a harc. A boszorkány félt mert tudta, hogy nem győzhet. Lehívta tehát a jégteremtményeket hátha úgy lesz esélye a győzelemre, de a lány olyan elszánt volt, hogy még ez se segített rajta. Miután meghalt megnyílt az átjáró és belépet a sárkányhoz aki már várta őt.
    A lány látta középen a sárkányt aki olyan hatalmas volt, hogy hozzá képest ő csak egy pici porszem. Látta a sok katonát akik hasonlítottak az öreg emberre. És végül megpillantotta a fiút aki a falhoz volt láncolva.
    A sárkány megszólalt:
    -Már vártalak. Mivel hatalmas erő rejlik benned két lehetőséged van. Az első az, hogy beállsz a seregembe és az oldalamon fogsz harcolni. A második pedig a halál.
    A lány közelebb ment és így felelt:
    -Inkább meghalok mint, hogy egy oldalon álljak veled.
    A sárkány iszonyú haragra gerjedt és elkezdtek harcolni. A lány erős volt de a sárkány még erősebb. Miközben ők harcoltak a fiú próbált kiszabadulni, hogy segíteni tudjon de a lánc erős volt nem bírta elszakítani. A lánynak fogyott az energiája kezdet elfáradni a fiú jól látta ezt és azt is tudta ha nem segít a sárkány megöli. Az együtt töltött közös időkre gondolt és rájött, hogy szereti ezek után pedig nem volt olyan lánc amelyik visszatartotta volna. A lány küzdött végül a sárkány egy hatalmas támadással a földre sújtotta. A lány tudta itt van a vég nem tudja legyőzni a sárkányt ekkor aléltan egy fényes villanást látott majd a sárkány feje előtte a porba hullt és megpillantja a fiút akinél egy véres kard volt. Ketten közös erővel legyőzték a sárkányt megcsókolták egymást és visszatértek a faluba ahol az öreg már várta őket. Elmesélte történetét amelyik hasonlított az övékére de annak szomorú vége lett. Majd teljes szívéből sok boldogságot kívánt nekik és hirtelen eltűnt a semmibe. Hőseink azóta is boldogan élnek ha még meg nem haltak.

    The post was edited 1 time, last by PiciiHannah ().